Quo vadis Europe?
Homérosz szerint Európa neve a görög „európé” szóra vezethető vissza. Eredetileg
Közép-Görögországot, később egész Görögországot, végül i. e. 500 körül a Görögországtól
északra fekvő összes területet nevezték így.
A görög mitológia szerint, pedig Európé föniciai királylány volt, akit Zeusz bika alakjában
rabolt el. Földünk egyik kontinense, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál hegység, az Urál folyó, és a Kaszpi-tenger, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger.
rabolt el. Földünk egyik kontinense, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál hegység, az Urál folyó, és a Kaszpi-tenger, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger.
Millió dicsérő és dicsőítő hangzatos műveket írtak róla, amit valóban megérdemelt, hiszen itt fejlődött ki az újkori társadalom, az emberiség örök értékeit hozta létre.
Már a feudalizmus idején is voltak kisebb-nagyobb ellenségeskedések, lokális háborúk követték egymást.
Az anyagi javak és a munkaerő újratermelésére ösztönözték a társadalmat, nem „ öltött ipari méreteket” a születésszabályozás ( fogamzásgátlás és fogamzásmegszakítás ), dicsőség volt
szülni, anyának lenni és nem volt cél a minél nagyobb fogyasztásra ösztönzés.
Európa társadalma – ennek ellenére – életképes maradt, nagy fejlődéseken ment át, népessége egyre szaporodott számban, egészségi állapota egyre javult, fejlődött kultúrában és gazdagodott anyagiakban, a tudományok és a felfedezések központja volt évszázadokon keresztül.
szülni, anyának lenni és nem volt cél a minél nagyobb fogyasztásra ösztönzés.
Európa társadalma – ennek ellenére – életképes maradt, nagy fejlődéseken ment át, népessége egyre szaporodott számban, egészségi állapota egyre javult, fejlődött kultúrában és gazdagodott anyagiakban, a tudományok és a felfedezések központja volt évszázadokon keresztül.
Kifejlődött gazdasága, saját markáns kultúrája, vallása, szerveződésének csúcsa az európai államforma.
A tudományok eredményeit felhasználták, amelyek visszacsatolódva a gazdasági és társadalmi formációk továbbfejlődését ösztönözték, sőt azokat átalakították. Kialakult a kapitalizmus.
Európa elérte fejlődésének csúcspontját a XIX. század végére, a világ gazdasági és kulturális központja lett.
Ezekben az évszázadokban sok kis népet megleckéztetett, sorsát megnehezítette, kisebbségi sorsban tartott a minikolonializálás kemény politikai és fizikai eszközeivel vagy beolvasztott és eltörölt a népek sorából.
Talán Európénak, a kis föniciai királylánynak is voltak szeplői, nemcsak Európának.
Európa egyre több hibát követett el a XX. században, önmaga ellen fordult. Életképessége gyengült, elkezdődött süllyedése.
Az I. Világháború után olyan igazságtalanságokat követett el, amelyek magukban hordozták a békétlenséget és természetszerűen a II. Világháborúhoz vezettek. „Minden bűnért meg kell bűnhődni ! ”. A művelt Nyugat nem ismeri el saját bűnösségét, nem látja be, hogy ő adott lovat az orosz kommunizmus alá, hogy ő indította el őket több évtizedes randalírozásukra.
Később nem tudta megvédeni önmagát, ami sikerült évszázadokon keresztül a kelet felől betörő hordákkal szemben. Magyarország fizetett ezért a legtöbbet évszázadokon keresztül, mint Európa keleti bástyája. Magyarország megvédte Nyugatot a tatár, a török és sok kisebb-nagyobb barbár népekkel szemben is.
Az orosszal szemben azonban nem tudta megvédeni magát. Maga Európa tette gyenge láncszemmé, káoszt okozva az országban, ezáltal kiszolgáltatva 1919-ben az orosz kommunizmusnak, amit megismételt a II. Világháború után és 1956-ban is, amikor voltak szívesek imádkozni értünk, Eisenhowerrel az élen. Az Isten nem hallgatta meg őket, talán Ő is bűnösnek találta őket.
Európa elindult a lejtőn lefelé, politikai erőknek kiszolgáltatva, energiafüggősége révén, pedig gazdaságilag is alárendelt helyzetbe került. Ideológusok nőttek fel, izmosodtak meg európai pénzen, majd nevelőjük, Európa ellen fordultak, jó eséllyel, mert Európa legyengült, elveszítette önhibájából „régi szép önmagát”, vezető szerepét örökre.
Az Európai Uniós erőfeszítések csak enyhítenek a helyzeten, de nem oldják meg véglegesen a problémákat, csak tüneti kezelésre képesek. Időközben újak generálódtak, többek között ilyen a népességcsökkenés, a bevándorlás, a kisebbségben élő népek helyzete/ügye és a cigánykérdés.
Süllyedés jelei:
I. Gazdasági folyamatokban
II. Demográfiai folyamatokban
III. Immigraciós folyamatokban
IV. Európai politikában és morálban
I. Gazdasági folyamatok alakulása
Soha nem írtak annyi cikket, tanulmányt Európa gazdaságáról, mint napjainkban illetve az elmúlt néhány évben. Ezekkel nem lehet versenyezni, mert összességükben nagyon sokoldalúak és kimerítőek, de nem tudok velük vitatkozni sem, mert egyetértek az írások legnagyobb részével, amelyek nagy változások eljövetelét sejtetik a belátható jövőben Európa életében.
Energiaszükségleteit nem tudja saját forrásaiból ellátni, idegen hatalmaktól kell beszerezni, energiafüggőségbe került. Bankrendszere elveszítette önállóságát, idegen függőségbe került.
Egyes iparágak megszűntek, Európától távoli idegen országokba települtek át, őket gazdagítják.
Nemcsak az anyag, energia, termelés területén fenyegető a jövőkép, de hasonlóan kedvezőtlen a népesség alakulása is.
A világ népessége önmagához képest növekszik, viszont Európa népessége önmagához képest csökken, következésképpen Európa a világ népességében egyre kisebb résszel, egyre kisebb arányban lesz jelen.
Ez azt eredményezi, hogy Európa gazdasági és politikai súlya csökkenni fog a világban.
Európa jelenleg a világ össztermelésének ( közelítőleg ) 18 %-t adja, várható, hogy ez az arány 2050-re 10 %-ra csökken.
A csökkenő születések miatt kevesebb fiatal lesz jelen a munkaerőpiacon, az átlagos életkor, pedig
megnő, azaz magasabb lesz az eltartandó népesség száma.
Az alacsonyabb létszámú aktív munkaerőnek kell kitermelni az elöregedett társadalom ellátásához szükséges anyagi javakat.
A szociális népjóléti állam a nyugat utópiája marad, ami nem valósul meg, mint ahogy a szocializmus utópiája, a kommunizmus sem, legalább is az eljövendő közeljövőben.
Manapság már szó sem esik a leszakadt országok felzárkóztatásról, csak a talpon maradás, az államadósság csökkentése jöhet szóba. Manapság szó sem esik arról, hogyan került ebbe a gazdasági helyzetbe Európa, pedig tudják, mi is tudjuk.
Napjainkban egy markáns gazdasági kiegyenlítődési folyamatnak
vagyunk szemtanúi Európában.
A természetben mindig egyensúlyra, kiegyenlítődésre törekvés van, ami megfigyelhető a társadalmak fejlődése során és a gazdasági folyamatokban is.
Európa nyugati felén magasabb az anyagi javak koncentrációja, a gazdasági potenciál.
Ennek a gazdagságnak, gazdasági töltöttségnek az elemei ( anyagok, termékek, pénzeszközök, egyéb értékközvetítő eszközök) elindulnak az alacsonyabb gazdasági potenciálú helyek felé különböző gazdasági erőhatások által ( a gazdasági erőtér mozgásra kényszerít! ).
A „gazdagsági”/gazdasági kiegyenlítődésre törekvés eredményezi az életszínvonalak közeledését.
A magasabb gazdasági potenciálú helyek által biztosított életszínvonal stagnálása, lassú csökkenése és az alacsonyabb gazdasági potenciálú helyek által biztosított életszínvonal lassú emelkedése hosszú távú gazdasági folyamat.
Másrészt, ahogy a kistömegű testeket magukhoz vonzzák a nagytömegű testek, hasonlóan
az elvándorolt/eltévedt pénzeszközökre, értékekre, kincsekre egy gazdasági gravitációs erő hat. A nagy mennyiségű/tömegű (masszív) pénzeszközök, értékek, kincsek, amelyek a nyugat-európai bankok, pénzintézetek stb. széfjeiben koncentrálódnak, visszaszippantják, magukhoz vonzzák az elvándorolt/eltévedt pénzeszközöket, értékeket, kincseket.
Ez a folyamat egy körforgás, melynek során lassú kiegyenlítődés megy végbe, az alacsonyabb potenciálú helyek gazdasági potenciálja nő, de ugyanakkor az odavándorolt pénzre, értékképző eszközökre egy ellentétes gazdasági gravitációs erő hat, hétköznapi szóhasználattal:
„a pénz mindig odavándorol, ahol sok van ” .
„a pénz mindig odavándorol, ahol sok van ” .
II. Demográfiai folyamatok
Európa népessége fogy az egyre növekvő jólét ellenére -
„ demográfiai deficit Euróbában ! ”
Számokon bemutatva:
2005-ben az EU 25 tagállamában egy nőre átlag 1,5 gyermekszülés jutott.
Az új tagállamokban egy nőre átlag 1,25 gyermekszülés jutott.
„ demográfiai deficit Euróbában ! ”
Számokon bemutatva:
2005-ben az EU 25 tagállamában egy nőre átlag 1,5 gyermekszülés jutott.
Az új tagállamokban egy nőre átlag 1,25 gyermekszülés jutott.
Ez az arány a legmagasabb Írországban 1,99 gyermekszülés/nő
Franciaországban 1,90 gyermekszülés/nő
Finnországban 1,8 gyermekszülés/nő
és a legalacsonyabb Csehországban 1,23 gyermekszülés/nő
Szlovéniában 1,22 gyermekszülés/nő
Lengyelországban 1,23 gyermekszülés/nő
Szlovákiában 1,25 gyermekszülés/nő
Franciaországban 1,90 gyermekszülés/nő
Finnországban 1,8 gyermekszülés/nő
és a legalacsonyabb Csehországban 1,23 gyermekszülés/nő
Szlovéniában 1,22 gyermekszülés/nő
Lengyelországban 1,23 gyermekszülés/nő
Szlovákiában 1,25 gyermekszülés/nő
Magyarországon 1,32 gyermekszülés/nő
Az európai népesség szinten tartásához átlag 2,1 gyermekszülés szükséges
Az európai népesség szinten tartásához átlag 2,1 gyermekszülés szükséges
a népesedéskutatók tanulmányai szerint.
Ha a termékenységi mutató 1,3 alá esik, akkor az adott népesség száz év alatt kevesebb, mint egynegyedére zsugorodhat.
Ez a népességfogyás nagyon erős negatív hatással van Európa munkaerőpiacaira,
egészségügyi rendszereire és nyugdíjrendszereire, közvetve gyengítik Európa
gazdaságát. Európa elöregedik, vitalitása csökken!
egészségügyi rendszereire és nyugdíjrendszereire, közvetve gyengítik Európa
gazdaságát. Európa elöregedik, vitalitása csökken!
Sokan sokfelé keresik az okokat és „riasztó” demográfiai előrejelzések születnek.
A történelem folyamán a népszaporulatot elsősorban két tényező befolyásolta:
az élelmiszerhiány és a csecsemőhalandóság.
Ezek a veszélyforrások megszűntek illetve kevésbé hatnak a XX. századi Európában, mivel
az ipari és mezőgazdasági termelés fejlettségénél fogva egy viszonylag magas társadalmi jólétet tud biztosítani a társadalomnak és az orvostudomány előrehaladásával javult a társadalom egészségi állapota.
A népesség szaporodásához szükséges feltételek egyre javulnak, ennek ellenére folyamatosan csökken Európában a világra hozott gyermekek száma, a termelékenységi mutatók nagymértékben visszaestek.
Sokan ezt paradox állapotnak tekintik, nem értik, keresik az okokat.
Sokan ezt paradox állapotnak tekintik, nem értik, keresik az okokat.
A következő okokat szokták felhozni:
1. „mind több és több jól képzett nő áldozza fel a gyermekvállalás örömeit
karrierje oltárán.” A gyermeket felesleges kötöttségnek tartják.
2. „Egyre kevesebb házasságot kötnek és egyre nő a válások száma”
karrierje oltárán.” A gyermeket felesleges kötöttségnek tartják.
2. „Egyre kevesebb házasságot kötnek és egyre nő a válások száma”
3. „Megnövekedett mobilitási lehetőségek”
A mai jobb lakásfeltételek és anyagi feltételek mellett könnyebb lakóhelyet változtatni,
A mai jobb lakásfeltételek és anyagi feltételek mellett könnyebb lakóhelyet változtatni,
nagyobb az egyén választási szabadsága.
4. „Az instabil párkapcsolatok, a szingliség és az egynemű párok új jelenségei…”
Ezen jelenségek a jobb anyagi helyzetre, a társadalmi jólétre, a médiumok
orientációjára, az erkölcs átalakulására vezethetők vissza.
A társkapcsolatok is mobilizálódtak.
Szinte minden megoldható egyedül, még a megtermékenyülés is (lásd génbankok!).
Látszólag nincs szükség senkire.
orientációjára, az erkölcs átalakulására vezethetők vissza.
A társkapcsolatok is mobilizálódtak.
Szinte minden megoldható egyedül, még a megtermékenyülés is (lásd génbankok!).
Látszólag nincs szükség senkire.
Minden ok a technikai fejlődésből vezethető le:
1.A tradíciók felbomlása, feladása az európai társadalomban.
A régi társadalmi formák, közösségek felbomlanak, a tradíciók feledésbe mennek. A vallás
visszaszorulásával csökken az erkölcsi nevelés, a családi életre nevelés, bizonyos ez irányú
kultúrák elhalványulnak, kimúlnak. A médiumok ( tv, rádió, internet, újságok, stb.) a tradíciók,
a vallás feladására bátorítanak, sőt buzdítanak, globalizációs, „modern” törekvéseikkel, ezáltal
fellazítva a „valakihez, valakikhez” tartozás élményét, örömét is .
2.A reklám és a médiumok - a mögöttük álló multik és különböző gazdasági erők érdekeit
képviselve - tevékenysége egyre erősebb vágyat, éhséget ébreszt egyre több
és újabb termék, szolgáltatás iránt, melyek megszerzésére ösztönöz
kitartóan és következetesen.
A felgyorsult termelés, pedig újabb és újabb termékekkel, szolgáltatásokkal áll elő: nagyobb
és újabb termék, szolgáltatás iránt, melyek megszerzésére ösztönöz
kitartóan és következetesen.
A felgyorsult termelés, pedig újabb és újabb termékekkel, szolgáltatásokkal áll elő: nagyobb
lakás, kényelmesebb autó, újabb mobiltelefon és még mindazok, amelyek egy „státuszhoz”
hozzátartoznak. A médiumok nemcsak étvágyat ébresztenek, de el is hitetik veled, hogy „az”
neked is jár, sőt hogy neked is jogod van hozzá, bátran nyúlj utána, érd el mindenáron.
Azt persze nem mondják meg, hogyan éred el - ezt találd ki te !
hozzátartoznak. A médiumok nemcsak étvágyat ébresztenek, de el is hitetik veled, hogy „az”
neked is jár, sőt hogy neked is jogod van hozzá, bátran nyúlj utána, érd el mindenáron.
Azt persze nem mondják meg, hogyan éred el - ezt találd ki te !
a. Ha nincs elég pénz a megkívánt anyagi javak megvásárlására, akkor mindenáron többet
kell keresni, többet kell dolgozni…aztán dolgozzon a feleség is, jobban fizető munkahely
kell, akár nagyobb távolságra is. Kialakul a modern cégrabszolgaság, a multirabszolgaság.
b. Ha még ez sem elég, akkor hitelt, kölcsönöket kell felvenni. Máris jönnek a bankok,
akik készségesen ajánlják termékeiket, hitelt adnak, kölcsönt adnak lakásra,
kocsira, fogyasztási cikkre, szolgáltatásra, stb. A kamat magas, a futamidő hosszú,
a részletfizetés felemészti a bevételt, a fizetés nagy részét, persze, ha kifutja.
Eladósodnak, bankrabszolgává válnak.
akik készségesen ajánlják termékeiket, hitelt adnak, kölcsönt adnak lakásra,
kocsira, fogyasztási cikkre, szolgáltatásra, stb. A kamat magas, a futamidő hosszú,
a részletfizetés felemészti a bevételt, a fizetés nagy részét, persze, ha kifutja.
Eladósodnak, bankrabszolgává válnak.
Sokan nem ismerik anyagi vállalási lehetőségeik korlátait, nincsenek tisztában a pénzügyi
kockázatokkal ezért aztán túlköltekeznek, majd másokat okolnak, és úgy gondolják, hogy joguk
van segítségre, támogatásra… fizesse meg az állam helyettük az ő rossz döntéseikből
származó kárukat!
A társadalom túlzottan eladósodik, ezért aztán még több munkát kell vállalni.
Ennek következtében alig marad idő családra, a gyerekre, gyereknevelésre.
A fáradt, túlhajszolt szülő nem talál otthon örömet a párjában, a gyerekében,
csak tehernek érzi őket és jön a válás és a gyerek elhelyezése, de „ki tudja hol”.
3.Az emberi gyengeség és a kapzsiság áldozata lesz az állampolgár, aki újabb és újabb
kockázatokkal ezért aztán túlköltekeznek, majd másokat okolnak, és úgy gondolják, hogy joguk
van segítségre, támogatásra… fizesse meg az állam helyettük az ő rossz döntéseikből
származó kárukat!
A társadalom túlzottan eladósodik, ezért aztán még több munkát kell vállalni.
Ennek következtében alig marad idő családra, a gyerekre, gyereknevelésre.
A fáradt, túlhajszolt szülő nem talál otthon örömet a párjában, a gyerekében,
csak tehernek érzi őket és jön a válás és a gyerek elhelyezése, de „ki tudja hol”.
3.Az emberi gyengeség és a kapzsiság áldozata lesz az állampolgár, aki újabb és újabb
termékek rabjává válik… még szebb lakás, még modernebb autó kell, a szolgáltatás a
legmagasabb színvonalú legyen! A nyugodt, pihenős hétvége és családi idill helyett jöjjön a
felgyorsult, vibráló virtuális világ, előre csomagolt multitermékek, fast sex, fast food, mely
megrendelhető, ágyba szállíttatható.
A család nem lesz vonzó életforma, a tradicionális célokat feladják, a gyerek
nem lesz cél, nem lesz az élet értelme.
nem lesz cél, nem lesz az élet értelme.
A volt szocialista országokban 1.22-1.25 a termékenységi mutató, ami sokkal
alacsonyabb, mint a nyugat-európai 1.5 gyermek/nő érték.
Ennek az az oka, hogy a kelet-európai társadalmat ugyanúgy célba veszik a médiumokból áradó reklámok, ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokkal a reklámanyagokkal, ugyanazokat a termékeket, szolgáltatásokat reklámozzák, mint nyugaton, hiszen ugyanannak a piacnak a részei, részesei.
A kelet-európai társadalom is ugyanúgy viselkedik, mint a nyugat-európai, ugyanúgy reagál a reklámokra. Nagy étvággyal fogyasztják, habzsolják a kelet-európai országok kisebb pénzű polgárai is az agyonreklámozott, csábító termékeket, szolgáltatásokat, jóllehet a nyugati és a keleti kereseti szintek között nagy különbség van.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint az EU 25 tagországában 2002-ben az éves átlagkereset 26.850 euró volt, Luxemburgban évi 35.010 euró, Németországban 34.620 euró volt az átlagkereset. Ezzel szemben a kelet-európai országokban az átlagkereset sokkal alacsonyabb.
Pl. Magyarországon 5.910 euró, Észtországban 4.440 euró, Litvániában 3.600 euró és
Lettországban 3.240 euró.
A kereseti szintek közötti különbségből már vélhető, hogy Kelet-Európában a felkorbácsolt vágyak teljesítése nagyobb lemondással jár az élet más területein.
Ha másként nem megy, hát több munkát vállalnak és még nagyobb mértékben veszik igénybe a banki szolgáltatásokat, hiteleket vesznek fel, mint a nyugat-európai társaik, de az ő fizetésük, bevételeik sokkal alacsonyabbak, következésképpen ugyanazt a jólétet, vagy közelítőleg ugyanazt a jólétet elérni csak nagyobb lemondás árán lehet, ezért aztán itt még alacsonyabb a gyerekvállalási hajlandóság.
A csökkenő termékenység, az elmaradó migrációs nyereség és a tartós kivándorlás következtében „Kelet-Európa a világ egyetlen olyan – számottevő népességgel rendelkező – térsége, ahol az elmúlt évszázad utolsó évtizedében csökkent a népesség lélekszáma” (Ness-Ciment, 1999).
Nyugat-európai országok közül Németországban, Görögországban, Olaszországban és Svédországban már 2000-ben alacsonyabb volt a lélekszám, mint 1999-ben, következik
abból, hogy magasabb volt a halálozások száma, mint a születések száma.
Mindezek oka a technikai fejlődés, a médiumokból ömlő, világot átfogó reklám, a világot behálózó multik és bankok felelőtlensége és az emberi gyengeség és tudatlanság.
„Hagyjuk, elfogadjuk, hogy mi már csak ilyenek vagyunk, hogy mi csak fogyasztunk és mégis fogyunk!”
III. Immigrációs folyamatok
A népességcsökkenés ellenébe ható tényező a gyorsuló bevándorlás, amely mérsékli a csökkenést, illetve valamennyire növeli a népesség lélekszámát Európában.
A különböző kontinensekről évente 250-300 ezer ember vándorol be Európába ( Kaa 1993) .
Ennél több bevándorlót, 1 millió legális és fél millió illegális bevándorlót valószínűsít
Paul Demény (2003) .
Valószínűsíthető, hogy Európa nagy, forradalmi demográfiai átalakulás előtt áll, amely átrajzolja Európa demográfiai térképét, amely a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődés következménye.
Az Európába bevándorló népesség száma addig fog nőni, amíg be nem áll az egyensúly, egyfajta gazdasági-társadalmi kiegyenlítődés az eltérő gazdasági-társadalmi potenciálú
területek között, most előre nem látott társadalmi ill. gazdasági-társadalmi okok miatt,
amely nem teszi vonzóvá Nyugat-Európát, illetve a helyben maradás is
olyan kedvező létfeltéteket biztosít, mint a korábban vonzó, csábító Nyugat.
területek között, most előre nem látott társadalmi ill. gazdasági-társadalmi okok miatt,
amely nem teszi vonzóvá Nyugat-Európát, illetve a helyben maradás is
olyan kedvező létfeltéteket biztosít, mint a korábban vonzó, csábító Nyugat.
A bevándorlók termékenységi mutatói magasabbak, mint az európai népeké, akiknél a termékenységi mutatók nagymértékben visszaestek.
A bevándorlók más vagy alacsonyabb kultúrával rendelkeznek, akiknél a tradíciók, a család, a vallás még mindig sokkal fontosabb orientáció az életvitelben, mint a hazai európai társadalomban, ahol az ősi értékeket feladták, társadalmi fejlődésük egy globalizált, előre kiszámíthatatlan világ irányába „fejlődik”.
A bevándorlók nem mindig tudnak, vagy nem akarnak alkalmazkodni az új, eltérő társadalmi, vallási környezethez.
Ez érthető is. Hiszen nem várható el, hogy az évszázadokon át fennmaradt, örökölt tradíciók
egyik napról a másikra eltűnjenek, hogy az évszázadokon át jól működő életformákat felváltsák
egy számukra ismeretlen, bizonytalan újra.
Természetes, hogy a bevándorlók meg akarják tartani saját kultúrájukat, vallásukat, jelképeiket, hogy hordani akarják megszokott viseletüket, és hogy őrizni akarják népi szokásaikat, amelyek idegenek Európában. Ez mindig is így volt a társadalmak történetében.
Jacques Aillagon, volt francia kulturális minisztert, aki a „Roma e i Barbari” velencei
kiállítás kurátora volt, ezt írja: "Európa a harmadik évezred kezdetén egy olyan
kulturális forradalmon megy keresztül, amely hasonlít az elsőre".
Thomas Cahill szerint "Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik". A bevándorolni akaró barbárokat lenézték, és a bevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek, hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.
Nyugat-Európa sikeresen beintegrálta a bevándorlók első hullámát, az olaszokat és a portugálokat.
Arra számít, hogy a kelet-európai, ázsiai és észak-afrikai migránsokat is minden nehézség nélkül asszimilálni tudja. A saját civilizációjába vetett hit megingása, a bűnözés növekedése, a multikulturális társadalmi életforma túlértékelése, a már bennlévő bevándorlók legalizálása, a bevándorlókba vetett bizalom növekedése, mind a Római Birodalom utolsó évszázadaira emlékeztet.
Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: "Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát.”
Több évtizedes eltolódással hasonló folyamatok mennek végbe a társadalmilag, kulturálisan teljesen eltérő, Európán kívüli országokban is ( Das Gupta , 1998 ).
Több évtizedes eltolódással, korábban hasonló társadalmi változások mentek végbe a társadalmilag, kulturálisan azonos Kelet-Európában, többek között Magyarországon is,
de ezt Európa akkor sem értette meg. Ez akkor nem az ő „baja” volt.
Ma ugyanaz a társadalmi átrendeződés van folyamatban, az ismétlődik meg Európában,
ami megtörtént korábban Erdélyben.
A történelem spirálszerűen megismétli önmagát magasabb fokon ( lásd Erdély szindróma).
A 16-17. században kialakuló polgári réteget a magyarság és az elmagyarosodó, kulturált német és zsidó réteg alkotta. A társadalom kívülről jött kulturált építőelemei könnyebben felvették a helyi társadalom kultúráját, nyelvét, minden probléma nélkül beépültek és a helyi társadalmat gazdagították hozott kultúrájukkal és innovatív tevékenységükkel.
A románság, amely félnomád pásztorkodó nép volt, a 16. és a 19. század között vándorolt be Erdélybe folyamatosan, nagyobb létszámban. Az itteni betelepedés után tért át a helyhez kötött
földművelésre, miközben a magyar, német és zsidó polgárság már városi közösségekben élt.
Ez a románság nem vette fel a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, megőrizte sajátját és nagyobb termékenysége révén a 19. század végére túlnépesedett a magyarságon egyes régiókban.
Hasonló tanulságos jelenség, benne egy „csavar”-ral ( a kultúra, a nyelv áramlásának ellenkező irányával), hogy az erdélyi cigányság, nem engedve az erőszakos
elrománosításnak, megőrizte felvett magyarságát, a magyar nyelvet, mint alacsonyabb
kultúrával rendelkező népesség, akit nehezebb ( jóllehet a később felvett ) tradíciójától,
felvett/gyakorolt kultúrájától eltántorítani, már csak azért is, mert zárt közösségben,
tradicionális életforma szerint él.
elrománosításnak, megőrizte felvett magyarságát, a magyar nyelvet, mint alacsonyabb
kultúrával rendelkező népesség, akit nehezebb ( jóllehet a később felvett ) tradíciójától,
felvett/gyakorolt kultúrájától eltántorítani, már csak azért is, mert zárt közösségben,
tradicionális életforma szerint él.
A magyarság soha sem kezelte problémaként a bevándorlást, az idegenek használhatták nyelvüket, hordhatták nemzeti viseleteiket, használhatták jelvényeiket, építhették templomaikat.
A magyarságot az idegenekkel szembeni tolerancia jellemezte a történelem folyamán.
Sok népet befogadott és gyámolított a korai államalapítás óta.
Szent István Király (1000-1038) intelmei fiához, Imre herceghez a vendégek befogadásáról és gyámolításáról: „…Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak…”
A magyarság demokratikus és nyitott volt évszázadokon keresztül, nemzetiségi politikája liberális volt az akkori európai országokhoz képest, akik nemzeti államokat hoztak létre XIX. század végére. Lásd pl. Franciaország, Spanyolország, Anglia.
A magyarság szívesen fogadta a bevándorló románokat, akik aztán Európa támogatásával a kisebbségből többségbe kerültek, a kisebbségbe került magyarságot és minden más népet, pedig elrománosítottak vagy elűztek. Kivándoroltak a szászok, a zsidók és a magyarság nagy része .
Hasonló jelenséggel találkozunk a növényvilágban is, amikor a más kontinensekről származó növények túlburjánzanak a hazai, belhonos növényeken. Ugyanez számtalan állatfaj esetében is
megtörtént már.( pl. Ausztrália)
Helyesen érzékelik Európában, hogy problémák fognak felmerülni, ha a bevándorlók tömbökben maradnak, és nem veszik fel környezetük nyelvét, szokásait.
Várható, volt rá példa a múltban, hogy önálló társadalmi-politikai erővé fejlődnek, idegen testként viselkednek a társadalomban, a befogadó országban.
Egyre nő a segélyből élő bevándorlók száma Németországban. A szövetségi kormány bevándorlókkal foglalkozó ombudsmanja, Maria Böhmer szerint drámai a segélyekből élő migránsok száma.
A 6,7 millió segélyezett 28 %-a külföldi, akiknek nincs szakképesítése és nem ismerik a nyelvet. Feszültség forrása még az is, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező ötszázezer bevándorló diplomáját nem ismerik el a német hatóságok, ( pedig ez is része a sokszínű Európának!) akik ezáltal nem találnak képzettségüknek megfelelő munkát. A politikai és gazdasági élet képviselőinek sürgősen akcióba kell lépni, hogy javuljon a bevándorlók helyzete a munkaerőpiacon.
Problémát jelent, hogy a bevándorlásból származó várható gazdasági haszon mellett komoly társadalmi feszültségek is keletkeznek, amelyeket össze kell vetni, mérlegelni kell.
Az első generáció általában alacsonyabb képzettségű, alacsonyabb rendű munka elvégzésére
jött szebb jövő reményében. A második ( későbbi) generáció már „eszmélt”, élelmesebb lett,
egyenjogúságot, azonos elbírálást, azonos mércével mért igazságot kér, de ő önmaga sokszor nem tudott felnőni európai szintre kötöttségeiből, tradíciójából származó korlátai miatt, viszont igényei európaiak lettek. Ezek a feszültségek állandósulnak, amíg be nem illeszkednek, vagy, amíg nem kerülnek túlsúlyba, mert azután már Európa igazodik az ő szintjükhöz. Most még nehéz előre látni ezt a társadalmi átalakulást, de sok variáció lehetséges.
Vannak, akik ezt sokszínű Európának nevezik, mások a világ felé nyitásnak, globalizációnak nevezik, melynek során feloldódunk, elveszítjük önmagunkat, rá sem ismerünk önmagunkra, és oda az a „nagy európai sokszínűség”. Kívánom, hogy ne így legyen, de én „óvatos duhaj” vagyok.
Számolni kell az európai kivándorlókkal is, akik általában jól képzett szakemberek.
A kelet-európai országokat jobban érinti a kivándorlás, főként az európai szabad munkavállalás életbe lépése után, ahonnan nyugatra vándorolnak a magasabb kereset, a jobb élet reményében.
A történelem ebben is megismétli önmagát.
Számos előrebecslés látott napvilágot az Európai Unióra a 2000-től 2050-ig tartó időszakra.
2050-ig 6,4 %, azaz kb. 31 millió fő népességcsökkenéssel számolnak, de ez a csökkenés eltérő lesz a különböző tagállamokban.
EU régi tagállamokban -3,6 % 380M - 13,7M = 366,3M lesz
2004 után csatlakozott tagállamokban -16,5 % 105M - 17,3M = 87,7M lesz
EU összes tagállamaiban együtt -6,4 % 485M – 31,0M = 454,0M lesz
Európa részesedése a világ népességében nagyon látványosan csökken:
1900-as évek elején 25 %
1990-es évek végén 12 %
2050-re becsült érték 7 % ( Demény, 2003 )
A demográfiai változás ugyanúgy játszódik le a kistérségekben, a falvakban is, amelyek eredője az országos vagy a kontinenseket átfogó változás.
Példaként, alább látható Bezeréd, egy magyar kisfalu demográfiai átalakulása.
Év Népesség
1949 985
1960 862
1962 862 elvándorlás téeszesítés miatt 1965 után
1970 629 elvándorlás ipari fejlődés elszívó hatása miatt 1970-es évektől
1990 276
2004 213
2006 191
1960 862
1962 862 elvándorlás téeszesítés miatt 1965 után
1970 629 elvándorlás ipari fejlődés elszívó hatása miatt 1970-es évektől
1990 276
2004 213
2006 191
2010 175
Az ereje teljében levő, falusi földműves népesség otthagyta a falut a jobb élet reményében.
Régebben 6- 8 gyerek is volt egy családban, 1970-es évektől 1-2 gyerek születik, itt is érvényesül a termékenységcsökkenés, amiből összeadódik a nagy európai átlag.
Az elhalálozás és elvándorlás miatt megcsappant falusi lakosság létszámát a bevándorlás
illetve visszavándorlás sem tudta megnövelni. ( mint Európa ! )
A városi bevándorlás az 1990-es években, a rendszerváltás után kezdődött, amikor sokan elveszítették munkahelyüket és egyéb magánjellegű okok miatt lecsúsztak és eladták vagy elveszítették még a blokklakásukat is és megvásárolták az olcsó, üresen álló falusi házakat, amelyeket korábban szorgalmas, jómódú parasztcsaládok laktak, akik felett eljárt az idő és jött egy más minőségű bevándorló népesség.
A munka nélkül maradt városi népességnek most jobb helye lenne az olcsóbb falun,
ahol lehetősége lenne az önellátásra, ahogy éltek korábban őseik. Sajnos ez a visszaáramlás nem indult el sehol Európában, mert nincs erre politikai bátorság, pedig ez sokat enyhítene a szociális rászorultságon.
A bevándorlás Európára gyakorolt társadalomformáló hatásáról máris sokféle „vízió” született, sokan sokféleképpen ítélik meg e témával foglalkozó cikkeikben, tanulmányaikban. Közülük néhányan a múltban végbement történelmi átalakulásokkal, mint pl. a Római Birodalom utolsó évszázada, állítják párhuzamba a mai Európát.Jacques Aillagon, volt francia kulturális minisztert, aki a „Roma e i Barbari” velencei
kiállítás kurátora volt, ezt írja: "Európa a harmadik évezred kezdetén egy olyan
kulturális forradalmon megy keresztül, amely hasonlít az elsőre".
Thomas Cahill szerint "Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik". A bevándorolni akaró barbárokat lenézték, és a bevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek, hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.
Nyugat-Európa sikeresen beintegrálta a bevándorlók első hullámát, az olaszokat és a portugálokat.
Arra számít, hogy a kelet-európai, ázsiai és észak-afrikai migránsokat is minden nehézség nélkül asszimilálni tudja. A saját civilizációjába vetett hit megingása, a bűnözés növekedése, a multikulturális társadalmi életforma túlértékelése, a már bennlévő bevándorlók legalizálása, a bevándorlókba vetett bizalom növekedése, mind a Római Birodalom utolsó évszázadaira emlékeztet.
Ernest Baert:
„The loss of belief in its own civilisation, the increase in crime, the delusional faith in a multi-cultural society, payments made to foreigners in the hope they will stay at home while at the same time legalizing any immigrants that have already moved in, the reliance on immigrants in the military, these are all clear parallels between the last century of the Roman empire and contemporary Europe.”
„The loss of belief in its own civilisation, the increase in crime, the delusional faith in a multi-cultural society, payments made to foreigners in the hope they will stay at home while at the same time legalizing any immigrants that have already moved in, the reliance on immigrants in the military, these are all clear parallels between the last century of the Roman empire and contemporary Europe.”
Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: "Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát.”
IV. Európai politika és morál
A XIX. század végére kialakult egy újszerű európai politikai kultúra, egy újszerű európai morál, amely akkor irányadónak számított ( a sok rossz között), ahhoz lehetett mérni magát másoknak, más kontinenseknek, uralkodóknak, birodalmaknak, azt lehetett követni, mint példát.
A XX. század elején ez az átfogó, kiműveltnek látszó „európai morál” csalódást okozott, majd a népek gyors kiábrándulásához vezetett.
Elveszítette erkölcsi tartását, tekintélyét. Az európai politikai morál csak óhaj maradt.
Vállalásait nem teljesítette vagy csak nagyon hiányosan, felületesen.
A vallás háttérbe szorult, megváltozott az európai lelkület, világszemlélet,
gondolkodásmód, stb., de nem jött helyette jobb csak más.
EU sem tudja megoldani Európa nagy problémáit, feszülő ellentmondásait, mert nem elég erős hozzá, vagy nincs mersze, vagy talán indíttatása sincs. Nehéz összetartani a tagállamokat, mert még gyenge a kötőanyag, kevés a mész az Európai Nagyfalban. Még sok előre nem látott esemény megtörténhet.
Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: "A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet - elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat - bizalmat a társadalomban, amelyben az egyén él, hitet a filozófiájában, és hitet a törvényeiben."
gondolkodásmód, stb., de nem jött helyette jobb csak más.
EU sem tudja megoldani Európa nagy problémáit, feszülő ellentmondásait, mert nem elég erős hozzá, vagy nincs mersze, vagy talán indíttatása sincs. Nehéz összetartani a tagállamokat, mert még gyenge a kötőanyag, kevés a mész az Európai Nagyfalban. Még sok előre nem látott esemény megtörténhet.
Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: "A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet - elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat - bizalmat a társadalomban, amelyben az egyén él, hitet a filozófiájában, és hitet a törvényeiben."
„…civilisation requires a modicum of material prosperity — What civilization needs: confidence in the society in which one lives, belief in its philosophy, belief in its laws…”
Sajnos ez a bizalom hiányzik - nincs meg az európai társadalomban, amíg vannak „egyenlő és még egyenlőbb népek”, amíg életben van a kollektív bűnösség elve, amíg érvényben lehetnek olyan törvények, mint a benes dekrétum, melyeket Európa tolerál.
Nincs meg a hit Európa filozófiájában és törvényeiben, amíg nem egyenlő mércével mér.
Sajnos ez a bizalom hiányzik - nincs meg az európai társadalomban, amíg vannak „egyenlő és még egyenlőbb népek”, amíg életben van a kollektív bűnösség elve, amíg érvényben lehetnek olyan törvények, mint a benes dekrétum, melyeket Európa tolerál.
Nincs meg a hit Európa filozófiájában és törvényeiben, amíg nem egyenlő mércével mér.
Íme egy kirívó példa:
Theodor Meron bíró szerint:
„A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja….”
„A Hágai Nemzetközi Bíróság határozata értelmében a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősül, amelyet kimondottan azzal a céllal hajtottak végre, hogy az adott területen élő minden bosnyák muszlimot elpusztítsanak. Előzőleg az ENSZ már UN erők által védett, “biztonságos területté” nyilvánította Srebrenicát, a vérengzést azonban mégsem akadályozták meg, annak ellenére, hogy 400 felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen. A mészárlás számos esetben érintett kiskorú gyermekeket, nőket és idősebb polgárokat. A Srebrenicában eltűnt vagy meggyilkolt személyek listája, amit az eltűnt Személyek Szövetségi Bizottsága állított össze, ez idáig 8 373 nevet tartalmaz.”
Az Európai Parlament 2009. január 15. ülésén július 11-ét a Srebrenicai mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította elegánsan, de nem tudunk arról, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság felelősséggel végzi-e munkáját, hogy megbüntette-e a holland békefenntartó katonai erő parancsnokát és megtalálta-e, felelősségre vonta-e az ENSZ-ben illetve az UN-ben azokat, akik felelősek azért, hogy Európában megtörténhetett ez a népirtás. Elővettek, importáltak 1-2 szerbet és horvátot, hogy megmutassák, milyen keményen dolgoznak, a látszat ellenére.
Theodor Meron bíró szerint:
„A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja….”
„A Hágai Nemzetközi Bíróság határozata értelmében a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősül, amelyet kimondottan azzal a céllal hajtottak végre, hogy az adott területen élő minden bosnyák muszlimot elpusztítsanak. Előzőleg az ENSZ már UN erők által védett, “biztonságos területté” nyilvánította Srebrenicát, a vérengzést azonban mégsem akadályozták meg, annak ellenére, hogy 400 felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen. A mészárlás számos esetben érintett kiskorú gyermekeket, nőket és idősebb polgárokat. A Srebrenicában eltűnt vagy meggyilkolt személyek listája, amit az eltűnt Személyek Szövetségi Bizottsága állított össze, ez idáig 8 373 nevet tartalmaz.”
Az Európai Parlament 2009. január 15. ülésén július 11-ét a Srebrenicai mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította elegánsan, de nem tudunk arról, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság felelősséggel végzi-e munkáját, hogy megbüntette-e a holland békefenntartó katonai erő parancsnokát és megtalálta-e, felelősségre vonta-e az ENSZ-ben illetve az UN-ben azokat, akik felelősek azért, hogy Európában megtörténhetett ez a népirtás. Elővettek, importáltak 1-2 szerbet és horvátot, hogy megmutassák, milyen keményen dolgoznak, a látszat ellenére.
Meginog a hit Európa filozófiájában, és törvényeiben akkor is, ha azt tekintjük, ha arra gondolunk, hogy Európa kulturált államai milyen ördögi eszközökkel igyekeztek beolvasztani és eltüntetni nemcsak a kis népeket, de a hátrányos politikai helyzetű nagy népeket is.
Hála EU-nak, hogy megnyitotta a határokat. A határok átjárhatóvá válásával elérkezett az idő, hogy ezek a kisebbségben élő, korábban országhatárok által felszabdalt, hermetikusan elszeparált kisnép-testek összenőjjenek és kiharcolják
az őket megillető helyet Európában, elismerést, figyelmet kapjanak, kiszélesítsék
kisebbségi jogaikat és előre lépjenek az önállósodás felé, amire volt példa
a közelmúltban:lásd a nyugat által megkonstruált Jugoszlávia romjain létrejött kis
utódállamokat, vagy a szintén konstruált mű ország, Csehszlovákia szétesését.Példaként néhány az Európa kisebbségben élő népei közül: Baszkföld, Bretagne, Katalónia, Elzász, Faroe szigetek, Friesland, Galícia, Írország, Korzika, Oxitánia, Ruténia, Savoy, Skócia, Szardinia, Dél-Tirol, Wales, stb.
az őket megillető helyet Európában, elismerést, figyelmet kapjanak, kiszélesítsék
kisebbségi jogaikat és előre lépjenek az önállósodás felé, amire volt példa
a közelmúltban:lásd a nyugat által megkonstruált Jugoszlávia romjain létrejött kis
utódállamokat, vagy a szintén konstruált mű ország, Csehszlovákia szétesését.Példaként néhány az Európa kisebbségben élő népei közül: Baszkföld, Bretagne, Katalónia, Elzász, Faroe szigetek, Friesland, Galícia, Írország, Korzika, Oxitánia, Ruténia, Savoy, Skócia, Szardinia, Dél-Tirol, Wales, stb.
Összterületük kb. 1.180.000 km2, ami EU területének kb. 29,67 % -a
lélekszámuk kb. 79.700.000 fő ami EU lélekszámának kb. 17,45 % -a
lélekszámuk kb. 79.700.000 fő ami EU lélekszámának kb. 17,45 % -a
Nagyon jót tenne Európának, ha végre lenne egy olyan öntisztulása, amely
meg tudná oldani az évszázadokon át szétszakítva fogva tartott kisebbségek helyzetét
tisztességesen, „új európai módon”, ami eddig elmaradt.
meg tudná oldani az évszázadokon át szétszakítva fogva tartott kisebbségek helyzetét
tisztességesen, „új európai módon”, ami eddig elmaradt.
Meginog a hit Európa filozófiájában akkor is, ha azt tekintjük át, ahogy az európai morál válsága egyre jobban elmélyült, ahogy a XX. század végére kifejlődött, majd felduzzadt a nagy létszámú, inhomogén európai politikusi réteg, akik nem tudtak/ nem tudnak lépést tartani a felgyorsult technológiai, gazdasági, társadalmi fejlődéssel, érzéketlenek Európa problémáira.
Ma nem elég csak politizálni, ma ennél sokkal többet kell tudni, gazdasági „hadvezérnek” kell lenni. A politikusoknál jobban felkészültek a bankárok és a multik managerei, akik többet tudnak Európáról és érzékelhetően fontos szerephez jutottak. Az ő érdekeik és céljaik mások, mint az EU egykori megálmodóinak és ez az EU egy más EU. A bankoktól és a leminősítő cégektől hangos Európa.
Ma kevés nagyformátumú politikus van, aki mérvadó lehet Európa arculatának alakításában, ezért Európa hánykódva halad egy ismeretlen irányba.
.
Mi lesz veled Európa?
Sok mindent írnak, mondanak, jósolnak. Veszem a bátorságot, én is vizionálok.
Két fő iránnyal kacérkodok :
1.Konzervatív vízió:
A határok átjárhatósága révén a szétszakított nemzettestek illetve kisebbségben élő
minority népek, akiket a többségi, uralkodó majority nemzetek megsemmisítésre illetve
beolvasztásra szántak, évszázadok után újra egyesülhetnek EU-nak köszönhetően és
feléleszthetik európai egyenrangú kultúrájukat, nyelvüket, értékeiket, amelyek eddig rejtve,
elutasítva, megtiltva voltak.
A többségi népek elnyomása alól felszabadulva ők is egyenjogú népeivé válnak Európának
és talán sok kis nemzeti ország jön létre, de lazább, átjárhatóbb, szimbólikus
( térképen csak jelzett, nemzetközi egyezményekben rögzített ) határokkal, akik újabb,
most már saját maguk szabadon választott szövetségeket, politikai, gazdasági
csoportosulásokat hoznak létre az új „politikai erőtérben”.
Egyetlen államnak sem kell félni a szomszédjaitól, hiszen mindenki visszaadta,
amit elvett másoktól és mindent visszakapott, amit elvettek tőle.
Ez lenne az ideális New Europe, az Újeurópa, amit sokan várnak.
feléleszthetik európai egyenrangú kultúrájukat, nyelvüket, értékeiket, amelyek eddig rejtve,
elutasítva, megtiltva voltak.
A többségi népek elnyomása alól felszabadulva ők is egyenjogú népeivé válnak Európának
és talán sok kis nemzeti ország jön létre, de lazább, átjárhatóbb, szimbólikus
( térképen csak jelzett, nemzetközi egyezményekben rögzített ) határokkal, akik újabb,
most már saját maguk szabadon választott szövetségeket, politikai, gazdasági
csoportosulásokat hoznak létre az új „politikai erőtérben”.
Egyetlen államnak sem kell félni a szomszédjaitól, hiszen mindenki visszaadta,
amit elvett másoktól és mindent visszakapott, amit elvettek tőle.
Ez lenne az ideális New Europe, az Újeurópa, amit sokan várnak.
Ekkor lenne végre friss, tiszta levegő Európa minden szögletében, amire évszázadok óta vágyunk.
2. Liberális-globalizációs irány:
A határok átjárhatósága révén a népek szabadon költöznek, munkát vállalnak, egy közös kultúrát alakítanak ki, amely a sok kis népi kultúra egy egészséges elegyedése, szintézise, amely elveszíti önmagát a nagy egészben, de benne van láthatatlanul az egészben és egy minőségileg új kultúra keletkezik. Nem tudni, hogy ki honnan jött, de remélem, hogy mindenki tudja, hogy merre tart az „Újeurópa”.
Ez már nem Európa sokszínűsége lesz, hanem a sok színből egy más, új szín, egy más „Újeurópa” születik, ami már talán nem is Európa a régi értelemben. Ez az átalakulás egyes országok érdekeivel, nemzeti érzéseivel ütközik és hatalomvesztéssel, identitásvesztéssel jár, ezért ez egyes országoknál illetve nemzeteknél ellenállást vált ki.
Ez már nem Európa sokszínűsége lesz, hanem a sok színből egy más, új szín, egy más „Újeurópa” születik, ami már talán nem is Európa a régi értelemben. Ez az átalakulás egyes országok érdekeivel, nemzeti érzéseivel ütközik és hatalomvesztéssel, identitásvesztéssel jár, ezért ez egyes országoknál illetve nemzeteknél ellenállást vált ki.
A szegény országokat könnyű beállítani a sorba, a szép jövő reményében mennek önszántukból,
nincs saját véleményük, nincs mit veszíteniük. Az a kevés közösségi akaratuk és a közösségi szabadságuk utáni vágy mélyen szunnyad.
A hangoskodó, más véleményen levő renitenskedő országok csődközelbe /csődhelyzetbe kerülnek.
A nagy közös akarat segítséget nyújt ezeknek és készségesen besegíti őket az Újeurópába.
Úgy néz ki, hogy ma ez az irány erősödik, de nagyon szerencsétlen változatban.
Félek, hogy itt lesznek még csalódások és kiábrándulások.
Mi lehet még,
ha a realitásoktól (?) elszakadva tovább fantáziálok
ha a realitásoktól (?) elszakadva tovább fantáziálok
1. Kínai világrend
Kína kiterjeszti gazdasági hatalmát, átveszi a világ gazdasági és pénzügyi irányítását:
Mellékelek egy kis statisztikát, ami fantáziálásra késztet.
….jön a „sárgaveszedelem” !
Világ lakossága: 6,983,600,000 fő 100,00 %
Kína : 1,339,724,852 fő 19,18 %
India : 1,210,193,422 fő 17,33 %
Oroszország: 142,000,000 fő 2,03 %
Európa lakossága: 731,000,000 fő 10,46 %
EU lakossága: 499,723,000 fő 7,15 %
Kínai GDP növekedése (billió RMB –ben )
1952 67.9
1962 106.8
1972 251.8
1982 529.5
1992 2 663.8
2002 12 033.3
2007 24 661.9
2010 40 201.2
2011 42 788.9 Ez a gazdasági növekedés páratlan gyors !
1962 106.8
1972 251.8
1982 529.5
1992 2 663.8
2002 12 033.3
2007 24 661.9
2010 40 201.2
2011 42 788.9 Ez a gazdasági növekedés páratlan gyors !
A kínai verzió feltétele, hogy a Kínában élő kis népek nem eszmélnek és Kína nem esik szét a hálójában vergődő kis népekre a nagy gazdasági potenciál ellenére sem.
A fejlődés egy ellentétes irányú folyamatot is generálhat: a nemzeti öntudat kialakulását, a nemzetállam létrehozására irányuló törekvések megjelenését, amely a gazdasági fejlődés egy bizonyos szintjén, egy bizonyos magasabb életszínvonalon, egy bizonyos anyagi jólét mellett következik be.
Lesz-e kínai szociális népjóléti állam? – eszmél-e egyszer a kínai munkás? – költői kérdés.
2.Összeomlás
A népek, nemzetek egymásnak esnek, most előre nem látott okok miatt.
Lásd I. Vh utáni igazságtalan békediktátumokat, amelyek még nagyobb pusztításhoz vezettek!
Csak néhány „ha” :
- ha nem lesz egy nemzetek feletti erő, ami kikényszeríti a történelmi rendet,
- ha összeomlik a tradicionális politikai és gazdasági pénzügyi rendszer,
- ha elfogy az élettér, anyag, energia,
- ha túlnépesedés, természeti katasztrófa, ember által okozott katasztrófa, stb következik be.
3.A világfeletti-hatalom, a világot átfogó egypólusú világállam kialakulása,
amelyre jó esélyt látok a mai technikai fejlődés mellett.
Kialakul egy átfogó, összpontosított politikai, gazdasági rendszer és az ezt fenntartó
erőszakrendszer, amely kikényszeríti a világrendet.
Érezhető, sejthető, hogy vannak ilyen ambíciók, vannak ráutaló tevékenységek,
de egyelőre nehezen felismerhetőek, mert a felszín alatt munkálkodnak.
Ebben a világfeletti hatalomban óriási veszélyek rejtőznek az emberiségre nézve.
Európa nem tanult, nincs veszélyérzete, kevés nagyformátumú politikusa van,
elveszítette nagyvonalúságát, régi szép eleganciáját, „régi szép” önmagát.
elveszítette nagyvonalúságát, régi szép eleganciáját, „régi szép” önmagát.
Jacques Aillagon, volt francia kulturális miniszter szavait idézve fejezem be:
"Európa a harmadik évezred kezdetén egy olyan kulturális forradalmon megy
keresztül, amely hasonlít az elsőre".
Jacques Aillagon, a former French minister of culture, says :
keresztül, amely hasonlít az elsőre".
Jacques Aillagon, a former French minister of culture, says :
“Europe at the start of the third millennium is living through a cultural
revolution not unlike that of the first.”
A Római Birodalom elsüllyedt? – szétesett? – a germánok által
megtermékenyítve átalakult? ….de mi lesz veled Európa?
A Római Birodalom elsüllyedt? – szétesett? – a germánok által
megtermékenyítve átalakult? ….de mi lesz veled Európa?
„Will Europe end like the Roman empire?”
